Hogyan szerettessük meg a főzést gyermekeinkkel?

Sok gyermek szeret sertepertélni a konyhában az anyja körül, miközben az mindennapi feladatát látja el, süt-főz a családra. Sőt, közülük sokan az óvodai homokozóban, vagy odahaza egy játékkonyhában, játék főzőeszközökkel csiszolják kreativitásukat, szeretik megkínálni játszópajtásaikat az általuk „készített”, képzelt teával, étellel. Azonban vannak olyan gyermekek, akiket mindez valamiért nem tud lekötni, és inkább távol maradnának a konyha számukra idegen világától. Mit tehet a szülő, hogy őket is ránevelhesse a konyhaművészet szeretetére?

A gyermekeket a saját nyelvezetükön és szintjükön inspirálni szükséges, és egy stabil, jó példakép kell a számukra, hiszen sok mindenben utánozva tanulnak. Azok a felnőttek a gyermek elsőszámú, követendő példái, akiket a legtöbbet lát önmaga körül, ezért a szülei példái lesznek azok, melyeket a leghamarabb elsajátít. Anya, apa tanítja meg őket beszélni, biciklizni, önmagukra vigyázni, különféle élethelyzetekben viselkedni stb. Egy szülőnek rengeteg nevelési feladattal, kihívással kell szembenéznie, hogy gyermeke egészséges, életrevaló felnőtt lehessen, és a sütés-főzés örömeit is éppen így, ezek mentén lehet a gyermek életébe fokozatosan bevezetni.

Első lépések

A gyermek korai életévei – természetes kíváncsiságából eredendően – meghatározóak lehetnek abban, hogy később mennyire fogja kedvelni a konyhai tevékenységeket. Az aprócska, cseperedő gyermeket nagyon érdekli minden, ami színes, szagos, mindent meg akar fogni, nézni, szagolni, s külön öröm ez számára, ha ezt valamelyik szülője közelében teheti, pláne, ha annak közreműködésével. Ezt a kíváncsiságát pedig ki lehet használni a főzés megszerettetésének első lépéseként is. Meg lehet tanítgatni neki, hogy a konyhában mi micsoda, és mire való, mi a sok különböző színű és állagú alapanyag, honnan származnak, és hogyan használhatóak fel, milyen az ízük, milyen finom ételeket lehet belőlük varázsolni stb. A gyermek fejlődésének szempontjából meghatározó, a szülővel együtt eltöltött, értékes idő mellett ily módon hasznos dolgokat is megtaníthatunk a csemetének. A későbbiekben pedig visszakérdezéssel az önbizalmát is növelhetjük, hiszen ha emlékszik, hogy miről esett szó korábban, a jó válaszoknál pedig dicséretet kap, az számára örömet és sikerélményt ad. S ha ezt játékos, érdeklődést fenntartó módon tesszük, a siker szinte biztosan garantált. Tilos viszont rossz válasz esetén korholni a gyermeket, hiszen azzal nem csak a lelkébe tiprunk, de a továbbiaktól is elvesszük a kedvét! Ilyen esetben kellő türelemmel újra el kell neki mondani, mi micsoda. Második lépésként, mikor már nagyobbacska a gyermekünk, be lehet őt vonni egyszerűbb feladatokba. Megmoshatja, összeapríthatja a zöldséget, kivághatja a sütiformákat, betekerheti a tölteléket a süteménybe, összekeverheti az összetevőket, kimérheti a megfelelő súlyú hozzávalókat, amivel egyben a számokat is gyakorolhatja.

Következő lépcsőfokok

Ha már kellően érett korú a gyermek, szigorúan szülői felügyelet mellett akár egy egyszerűbb reggelit is el lehet készíttetni vele, egyben hangsúlyozva, és ezzel megtanítva őt rá, hogy a reggeli kiemelten fontos étkezés, hiszen az adja az egész napra való löketet és kezdő energiaforrást az agynak és testnek egyaránt. Majd a gyermek saját fejlődési ritmusát követve, következhet a többi főétkezés fogásainak elkészítésébe való bevonás (általában 10-13 éves kor). Ekkorra a gyermek már ismeri az alapokat, tudja, mi mire való és hogyan viselkedik a főzés során. Ebből kifolyólag pedig óriási sikerélményben lesz része, amint egy finom ételt sikerül elkészítenie, persze szigorúan szülői kontroll alatt.